A tűz belűlről mardossa testedet
Kínok kínjai közt égsz el
Fájdalmad vad és erős
És nincs ki ápoljon
A tömeg örjöng, vadul zihál
Már nincs ki életben tartana
A múltad meggyilkol
És nincs ki vissza hágjon
Már jön a vég, kaszával utat tőr
Nincs ki végezzen vele hisz a vég végtelen
Emberek miliói hajlanak elötte
Van ki búval, van ki örömmel
Életedért küzdesz, s kiabálsz
És ekkor csend, valaki felszól
Nem engedi tested porrá válni
De ekkor már késő
A halál már melletted áll
Erővel taszigat maga után
Egyszercsak elenged
És most örökre kóborólhat lelked